Söprés

Nézem, ahogy hajnalban egy sötét homályos alak, vödörrel kezében lehajol, majd a vizet kiönti a folyosóra.A víz habosan loccsan, aztán szennyesen szétterül.Ha én lennék a házmester,nem takarítanék,vagy ha mégiscsak nagyon óvatosan.Vigyáznék a kavicsokra melyekben az erezet titkos jeleket karcolt, óvnám a szépszáraz leveleket amelyek az egész nyáron át való buzgó fotoszintézis után,most a csupasz betont díszíteni leestek.Az eldobált papírzsebkendőkből pedig vidám gúlákat építenék,hogy így emlékeztessek a harmóniára ésa mulandóságra is egyben.Filozófikus és magányos foglalkozás a házmesteré.Az enyém másmilyen,falakat építek, amivel a teret osztom, és tagolom.Na jó, nem kényem- kedvem szerint.Barátaim a gyíkok,kik sietve rejtőznek hasadékba és megfogni magukat nem engedik.Én is gyorsan bújok a munka mögé,hogy igazánne lássanak.A gyíkoknak megvan a véleményük az emberek sürgéséréről, hogy örökké mindent fölforgatnakcsillapíthatatlan mohóságukban.Nekem is megvan a véleményem.El nem árulom.Az is csak egy gúla, galacsinból.Csak azért mert lehet,nem biztos, hogy muszáj: hőbölögni,titkokat kilesni,s ha kilestem is kifecsegni,lopni,csalni,elítélni,minden nőstényt megizélni.Épp elég késztetés és szabály adódik.Az ember gyarló. A szabályok meg embertől valók.Ezért nem haragszik meg a házmester, ha másnap előről kezdheti a söprögetést.

Sejt elem

Kezdetben nagyon bátor voltam.Ha jól visszagondolok, szégyentelenül vakmerően, és gondolkodás nélkülugrottam fejest az ismeretlenbe.Nem néztem se jobbra,se balra,csak előre.Igen, ma már tudom, hogy ez a töretlen hit az igazi siker záloga, meg hogy be kell dobni a tétet.A célban aztán boldogan feloldódtam ésmagammá sokasodtam.Magamra rántottam pár kelléket:csontokat,húst, bőrt, egy marék neuront.Így várvaa jelzést-"színpadra!"A szerepemet sajnos nem volt időm megtanulni, így menet közben kellet rájönnöma dramaturgiára.Nem is tudom, talán a legjobb volt az egészben a rácsodálkozás.Hálával gondolok sejtjeimre akiket sajnos nem ismerek egyenként, de mint pásztorukigyekszem minél kevesebb sanyargatással terelgetni őket az úton.A nyájam tagjai folyamatosancserélődnek,de mivel "'egy a tábor, egy a zászló",egy az aki én vagyok, én.Egyébként úgy emlékszem, hogy mindig is voltam. Az úticél-amerre tartunk-ismeretlen.Ami biztosnak látszik, hogy lesz majd benne egy "eltűnök hirtelen" mozzanat.A "báránykáim akkoron majd szétszélednek.Színtelen szagtalan folt leszek, graffiti a vízben.És majd beleiszom mindenkinek a poharábaés megállapítom, hogy van- e élet a Földön.Két légy üt majd egycsapásra, és kiréz az ablak a vágon.Aztán bégethetnek a zenének, s hazamennek az edények.

Az Alpok

Eeevagyok én a válságban félpénzzel.Mindent lopok amit lehet, két kézzel.Az vesse rám az első követ akinekmég maradt.Egy szál vassal és egy szál rózsával elhatolok Kínáig, de legalább a piacig.Valahol meg kell fognia pénzt.A hazug embert előbb utólérik... mint a szódás a lovát.A téma az utcán lever. Jövel és leszáll az éj.Beborít fázós fellegekkel.Ilyenkor összebújni jó.Bírnám most az erotikát, hajlandó lennék még le is vetkőzni érte.Ha nem,hát nem! Legfeljebb megírom valóban:"Az igazi pőre, no "( lövella)Ez lesz a címe.Nem is tudom, hogy az APEH miért nem fogad el egész, v féldrága ötleteket, törlesztés gyanánt az államkasszába?Igenis valódi statisztikai tényező vagyok. Teljesen betöltök legalább egy rublikát a négyzet-rácsban.Arra kell vigyáznom, hogy ne feszitsem túl a húrt.Az még hagyján, hogy felnégyelnek valamiközös osztóval,de még akár deriválhatnak is ami létem infinitezimálását vonná maga után.Addig csakrözögök óvatosan, mint az atommag.És azt pengetem amit a szívem diktál.Vésd észbe ember, hogya boldogsághoz nem vezet út,mert az úton araszolás maga a boldogság.Mert téves feltételezés az, hogy aboldogságnak édesnek kell lennie.Az is kérdés, hogy az igazságnak és a boldogságnak van-e közös részhalmaza?A színdarabok csupán felkínálják a katarzis lehetőségét, de nem viszik azt végbe. A templomokban nincs is ott az Isten,ott csak hitek lakoznak.Na most hát nem tudom, hogyan is lehetne intellektuálisan kefélni?A valóságban nincs is semminek határa igazán, mert minden kibaszottul fordul.Aztán meg tagolódnak a dolgok,és a mennyiség átcsap minőségbe, az anyag energiát sugároz, az energia pedig információt közöl,az isteniszikra kipattan és szédült vágtába kezd. Egyenesen felém tart, mint az "ok nélküli lovas".Mi lesz, ha eltalál?Félni mégsem kell, mert gondoljunk csak az Alpokra, az is tagolt, darabos, mégse mondja rá senki, hogy hiányzikbelőle itt ott, vagy hogy lehetne jobb is. Egyszerűen csak ez az Alpok és kész.

Hősök

"Jó lesz vigyázni, sose tudhassa aztat az ember,kibe mi lakkozik".És télleg! Sötétben botorkál sok komor idegen,miközben meglehet, egy Nap süt odabent.Tegnap a téren valami csoportosulásra lettem figyelmes, odavonzották a tekintetemet a színes fickós, vidámcsíkos zászlóikkal, meg a takaros mentéikkel, hetyke bakancsaikkal."Életet vittek" a szürke hétköznap délutánba.A busz azonban haladt tovább.-Kik ezek a hippyk?-kérdezte Béla mellettem.-Ugyan, ezek wimpyk.-vélte egy másik utas.Látszott is rajta, hogy másikutas.Lengő szöszke árvalányhaj,játszikál a napsugárral.Ugyan mi lehet ennél derűsebb látvány egy kimerítő nap délutánján?Mindenkinek más a vérmérséklete, ezért természetes, hogy a megítélések is különbözőek:"bérencek""kéjencek""fegyencek""koloncok""küldöncök""bohócok""gárdisták""vitézek""az igazak""merészek"...nagy a választék, mindenkinek ízlése szerint.
Az igazi hősök, azonban a robogó busz megfáradt utasai, akik mindent kibírnak, mindent megemésztenek,mindenhol feltalálják magukat, mindent megértenek és igyekeznek mindent túlélni.Ők húzzák a gályát,ők koptatják a járdát, és ők fizetik ki az ÁFÁ-t.It van mindjárt Béla,aki spórol, mert kerti kapára gyűjt. Aztán jön Károly,ő a horgászat szerelmese. Minden halat, kikutat egy perc alatt.Viktor aki csendes, szerény, ki hinné róla, hogy nem akarózik neki soha almát reszelni a pitébe?Irén a beste, ki búg mint egy szirén, minden este.Gyula,tetkó mániás, kinek bal vállán, éppen angyal szúr le sárkányt szépen.Józsinál, ha szükséges, mindigakad egy- két kósza mobiltelefon, de igény szerint tud szerezni mosógépet is.Dénes is a "mi kutyánk kölyke",a kőből is tud levest főzni,vagy semmi nélkül, hipp- hopp bevakolja a házat.Judithoz fordulj bátran, megmondjaki hova költözött, vagy hány gyerek született a környéken.Ha Katikával jóban vagy, első lehetsz bálabontáskor.Sokan vannak még hozzájuk hasonlók, akik sokfélék ugyan, de közös bennük, hogy nem járkálnak maskaráshepeningekre.
Igénytelenek- kevesebbel is beérik.

Panelprogram

Nem is tudom hamarjában mi lehet a rosszabb, az amikor még nincs semmid, vagy az amikor meg már nincs semmid? Megszabadulni fölüsleges dolgoktól akkor lehet, amikor kezdik érvényüket veszteni. Az emlékek vonat-kozási rendszere és a birtoklási vágy egyszer csak elkezd távolodni egymástól. Nem kell már a satu, mert éppelég a gazdasági kutyaszorító- puff kifelé a negyedikről.Van itt még egy tekercs réz, pár kiló, de nincs mitdomborítani, mert hónapról hónapra csak homorítunk, húzzuk a belünket, a szomszédok meg összesúgnak a hátunk mögött-" tudja, hogy ezek is el vannak maradva a lakbérrel?" Ki a rézzel hadd röpüljön.Most itt ülök a gép előtt, ilyenkor nem kell érte harcolni, és várom avízvezetékszerelőket, mert nemsoká jönnek és kicserélik a radiátorokat.Tudod panelprogram...éppezért, ma nem dolgozom. Úgy döntöttemmégsem kapnak sört, csak üdítőt meg kávét. A lányom éppen szeren-csés volt, mert unokatestvérénél alszik Abaligeten, kis nyaralójukban.Érdekes, hogy mindig találok kidobni való lim-lomot ilyen alkalmakkor.Ez azért van, mert az ember egy ragaszkodó állat. Most itt van ez akét leharcolt magnó deck, már nincs rájuk szükségem, de még mostnem dobom ki őket, talán majd legközelebb. Az asszonyon még gondolkodom...Röpülnek a ballasztok, emelkedik a kísértés, hogy mindentől,még a régi rossz beidegződésektől is meg kéne szabadulni. A kísértésektől, meg a kételyektől is.A kétely a leg-nagyobb luxus, amikor megengeded magadnak, hogy olyasmiken gondolkozol, hogy elég jól csinálod- e amitcsinálsz, meg az kell-e igazán az embereknek majd? De lehet, hogy már önmagában ez is nagyképűség.Lendületesen és hittel kell nagyképűnek lenni. A mindennapi csatában, ami a harapási sorrendet dönti el,könnyen hátrébb szorulhatsz . Nem is szabadulsz, ha rabja maradsz a versenynek, a megfelelni akarásnak.Nagy igazság, hogy időt, pénzt, fáradtságot takaríthatsz meg, ha időt, pénzt, fáradtságot takarítsz meg.Vedd észbe,h mi is a tiéd: az út pora, az erdő csöndje, az avar párája, a napfény íze, meg a mozdulat,ahogy a szíjat a hasadon összerántod, a sapkát a szemedbe húzod és a kezed zsebrevágva elindulsz.

Mánfai madonna

Remélem idegesítek néha valakit, és remélem legaláb feleannyira teszek rosszul rosszat a rossznak, mint amilyen jót tesz a jónak a jó.Mert feleannyira sem ismerem felebarátaim feleségeit, mint felmenőim felelőtlen fellegvárait. Fellélegezhettek.Tényleg szeretném híven és méltón megjeleníteni, akit ma láttam, ismét láttam és már figyelem vagy tíz éve,móta időrül- időre találkozom vele a buszon, Pécs és Mánfa között. Egy "Madonnát" szoktam látni olyankor,ez meggyőződésem és bizonyíték arra, hogy igenis manapság is léteznek madonnák. Vagy tíz éve figyeltem föl az asszonykára, két kicsi és egy pici csemete társaságában evickélt föl a buszra, tömött szatyrokkal megtetézve.Nagyon higgadt és olyan derűs volt, amilyen kecsesen törékeny. Már akkor megragadó volt a bája és a tisztasága, meg az az odaadás amivel gyermekei felé fordult. Végig bohóckodta, mókázta velük az utat a zsúfolt buszon. Két fiúcska, meg egy leányka leste mosolyát. Azóta is évente egy-kétszer találkozom velük. Persze ők nem sejtik, hogy ez találkozás, nekik nyilván nem az. Részemről a szerencse. Közben a szemem láttára cseperedtek föl a gyerkőcök, a kisleányból közben komoly elgondolkodó tekintetű ifjú hölgy lett, és mellényúlott a két kamasz, de van utánpótlás is megint csak egy szöszke kis leány, olyan négyéves forma, ki anyuklájával vidoran barkohbázik! Mert anyuka változatlan türelemmel, odaadó szerelemmel fordul övéi felé.Nem afféle cukros mázos abajgós, hanem olyan sugárzóan, természetes. Az az okos türelmes szeretet legjobban a négyéves kislányka beszédjén tükröződött vissza, egy imponálóankiegyensúlyozott és gazdag érzelmi életü családot sejtetve a háttérben.A kicsi nagyon üdén és komolyan beszélt arról, hogy a hajnal hasadtának lejárta után,( így mondta) holnap nyitni fog egy narancs boltot, ahol mindenféle narancsból készült dolgok, játékok eszközök lesznek kaphatóak. Természetesen holnaptól narancs lesz reggelire, ebédre, vacsorára, de ekkor már nevetett, mert ezt viccnek szánta.Ez a törékeny nő, sok-sok fújtató mozdony erejét meghazudtolóan rendíthetelen a szeretetében, egyszerűségében, és olyan magától értetődően az. Ha csak feleolyan jó lennék mint ő, ha csak feleannyira állhatatos, fele falatomat megosztanám,és fele ilyen gyagyás sem lennék.

Távolság

Megint van munkám, és ráadásul sokkal közelebb,mint az előző, nem kell háromszor átszállnom. Óvónő leszek ismét, jóhogy kevesebbért, mint munkaügyi referens, de mégiscsak testhezállóbb feledat. Elegem is van az aktákból. A főnök rendes volt, mert eltekintett a felmondási idő kitöltésétől, hisz gyorsan kellett cselekedni,nehogy másvalaki lecsapjon az állásra. A nővérem is már régóta unszolt. Ma volt az első napom. A gyerekekvalósággal lerántottak maguk közé, alig tudtam eljátszani az okos felnőttet. Elbűvölőek, segítenek felejteni.Három hete, hoigy kilukadt az égbolt és elszökött az oxigén.A nővérem nyaggatott, -mivel egész életében ezt teszi-hogy ne légy olyan riadt nyuszi, ha már az a bunkóférjed elhagyott, kelj föl és járj, de ezentúl nyitott szemmel. Kutyagolni nem, de írni viszont szeretek.Így hát reklámozni kezdtem magam a " társat keres "rovatban. Mi t írhatnék magamról? Merült fel a kérdés,mint a damoklész csomója amivel Gordiuszban átvágták a hiszékenyeket. Bányarém, ez az egyik leghízelgőbb vélemény rólam a környezetemben, de süti , husi relációban, ha a konyhában szerencsétlenkedem, még elmegy.Végül is mint legfontosabbat magamról kiemelve, azt írtam, hogy lehetőleg ne hozzanak nekem barododendront.A válaszokat aztán nem én, hanem a 10 éves fiam szelektálta helyettem, hálás voltam ezért. Ő szúrta ki Csabát is.Csaba, és földmérő pláne! Na ez sincs sokat otthon valszeg. De ennek ellenére találkoztunk, ésjó volt és bókolt és csókolt. Mint a mesében.Úgy éreztem önmagamért szeret, amilyennek én látom magamat." Mert a nők biztonságra vágynak és szeretetre éhesek" tódította a nővérem is.Az első három hét mesés volt.Jött jött, mindig jött amikor csak tudott.Valahonnan a Kis- Alföldről járt föl.Aztán elmaradt. A fiacskám kérdezgette- mi van ilyenkor? Ilyenkor az van kicsim, hogy nem mind arany ami fénylik. Beletörődtem. a férfiakmár csak ilyenek.Nyolc nap múlva egy ismeretlen nőhívott fel. Bemutatkozott, ő volt Csaba lánya. Csaba autó-balesetet szenvedett, mert valószínüleg elaludt a volánnál, és százzal be a fák közé. Azonnal meghalt."nagyon sajnálom"-mondta- kár, hogy nem ismertük egymást jobban".Na akkor fogyott el az oxigén a városból.Kár bizony, letettem. Azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy hol temették el.Most már jól vagyok, és érzem, hogy hamarosan énekelni is fogok tudni az óvodában a gyerekekkel.Kezd vissza jönni a levegő.

Koldusmese

A hajléktalanok a Vérmezőn, a parkban összejöttek, egy baszom nagy tojás köré gyűltek, márciusban hajnalban, lehuppantak eléje, oszt bámulták,meg nézegették tapogatták, s tanakodtak, hogy mi lehet az?Hamarosan megegyeztek abban, hogy ez bizony tojás lehet, így külsőleg, mert hát biológiából meg mértanból jók voltak ám őkelmék, nem is azért siklott ki az élettyük voltaképpen, meg aztán empíriából való volt a többségük. " No de azért ne csoportosuljunk ilyen feltűnően, mert jön a rendőr!" vélte az egyikük, de a többiek leintették." Egy elektron spínjét, meg a helyzetét a tojáson belül egyidejűleg nem lehet megállapítani" Kezdterá egy másik, de azt is leintették.Arra ment két jávorszarvas, de azokat is leintették, mert a szarvasok már úgyis sokat nyomták magukat karácsonykor, és bizony a hajléktalan nem felejt.Ámde akkor Lackó, a legbátrabb közülük, kapta kiskésit és lyukat fúrt a tojás héjába, azt a fehér valamit pedig ami kicsordult rajta, lenyalta." Mmmm...mmm, de fínom!" Mondta és újra szürcsölt egyet a léből. Na hiszen, a többieknek se kellett több, megrohamozták a tojást. Azóta is ott tanyáznak és már nem piáznak, nem kéregetnekcsak azt a baszott nagy tojást nyalják egyre. Hogy hunnét termett oda az az észbontóan irgalmatlanul rettenetes baszomnagy tojás, nem lehessen tudni. Valami amerikai cucc lehet és talán a baptisták, vagy magaMichael Jackson keze lehet a dologban-vélték egyesek- de soha bizonyosat meg nem tudott róla senki. A környezetvédelmi minisztérium már hungarikummá is nyilváníttatta őket, a TOJÁST, meg a Tojás Őrzőit.

Színről -Színre

"Betett a válság a szakmának" gondolta a bukott bankrabló, miközben a polcon matatott. Lám kiürültek a bankok az én segítségem nélkül is. Javító-nevelő munkán volt éppen, egy áruház konfekció osztályán, mintárufeltöltő. Egykedvúen hajította a helyére a vég kasmír szövetet, lassan kezdte magát kiismerni a szövetekközött. Hja a válság alól nincs kivétel, a bankokra és rám is egyaránt vonatkozik. Mindenre éppúgy vonatkozik...Ujjaival gépiesen símogatta a textilt.A szövés a szövés, az osztás az osztás, a sorolás, a tagolás, az utalások...Valami megmozdult hangtalan, parttalan.
Ez volt a jel. Az osztatlan osztódni, rendeződni, tagolódni kezdett.Egy hurkolódás bevágódott, majd elvált. Megduzzadt és leesett, akár egy babszem. Hamarosan sokezer társa követte. Különféle vonatkozásaik voltak, sőt a vonatkozások voltak maguk.Eltérő szinezetü környezetbőljöttek, sőt a színek voltak maguk. Eltérő tulajdonságaik voltak, sőt a típusok voltak maguk.Nyüzsögve, kavarogva zúdultak ki az utcákra a házakból és egymást keresték. A világ mint egy óriási babzsák himbálódzott az ég tejében.Az okok okozatokká, a hivatkozások vonatkozásokká álltak össze. Előbb összerendeződtek, aztán különváltak, később beolvadtak, elvegyültek, végül kicsapódtak. Leginkább a házak falán mint új szokatlan graffitik. Igen a szó katlanból kivált, tárgyiasult vonatkozások. Mindenki találkozott velük és a hatásuk alá kerültek. Új ízeket és új színeket kapott a világ.Kormányok buktak meg és szekták alakultak. Kinyitották a csarnokokat és letörölték az ablakokat. Szervezetek bomlottak fel és szövetségek alkultak a színes zászlók alatt.A politikai pártok felbomlottak és a színárnyalatoknak megfelelő frekvencia szerinti frakciókká alakultak.A zöld skálák kromatikus felhangjai összefogtak a narancs és a kék árnyalatokkal, a lilák a bíborokkal, a pirossal és a tört fehérrel. A kobaltkékek és a türkizek fölsegítették a földről az elesett szürkéket. Az szienák, meg az umbrák vendégségbe mentek a téglavöröshöz és együtt mulattak a drappal meg a bézzsel, amíg az arany okker is meg nem érkezett az előkelő párizsi kék kíséretében. Így történt, hogy eljött a vonatkozások kora az atomkor után,és ezért van mindenfelé az a sok-sok graffiti.

Erdei eredő

Este az erdőben

"Mit üzen a test és mit üzen a fény

hát az ember lelke micsuda edény?"

Ennek a kávénak a zamata jó.Tényleg jó...de milyen jó! A csészét gondosan letöröltem mielőtt behoztam a szobába az asztalra. Nem vagyok mindig ilyen rendes, néha már terepasztalhoz hasonlít a bútorlap,mertannyi talpkarika nyoma csúfítja. Bor sör, tea, kontra kávé.Ámde ma kegyes valék és szorgalmatos, megfelelőesszenciákkal letöröltem és bevontam a felületet. Sokakban megvan, de belőlem hiányzik a mosómedvemosni akarása, a vakond túrni akarása, a poszáta fészek építése, a mókusok diógyűjtése,a méhek fegyelmezett-sége és a hangyák szorgalma. A bölcs Természet bizonnyal úgy intézte, hogy ez őnékik jól essen. Mert a hangyának az ő szorgalma természetes. Az aztán a legkevésbé sem természetes, hogy én bútorokat töröl-gessek. De most szép, és így ebben a szórt fényben ez a sötét fa, opálosan sötéten derengve, mintha belső fénnyel világítana. Az ablak nyitva, előtte függöny, mögötte visszafojtott lélegzet az este.Most egy feltámadó fuvallat meglibbentette a fügönyt, végigsepert az asztalon, táncba suhanó szoknyaként.Utána kaptam-várj ne menj még!- szinte hallani a messzi kacagást. Ó hogy milyen szentimentális némely függöny.Jó ez az asztal, kedvelem, még a lábamat is fölrakhatom rá. Így lehet hintázni a széken, előre-hátra. Vajonha ellökném magam hanyatt, mekkorát koppanna a fejem a szőnyegen? Vajon idegyűlnének e az erdőből a gom-bázók és a vízhordó leányok, hogy megnézzék : élek-e? Hoznának e tanácsok helyett párnát, sörét helyettdobókockát, és szeretnék e a "zsírosdeszkát"? Mert most csak az van. Meg a mókusok szorgalma, a méhektánca, a mosómedvék késztetése, meg a függönyök éneke...Ezt én majd mind elmesélem, csak kérném,kopogni tessék és én majd nagyon meg fogok lepődni.

Dilemma

Sietek valahová, ámde a kocsim előtt zavartan megtorpanok,most mi legyen,menjek inkább busszal?Totál kiábrándító beülni az autóba, mert hiszen akkor nem láthatom suhanni azokat a szépen ívelt csillogóformákat, amely élménynek a hatására megérlelődött a vásárlás gondolata. Ha beszállok az autómba, kizárom magam a szép autó élvezetéből. Az autó belülről másnak mutatja magát, mint ami valójában-egy rakásfém alkatrész mechanikusan összeillesztve.Ehelyett úgy tesz, mintha kanapés foteles, szalon belső volna.Komfortos puha fészekmeleget kínál, és azt az érzést, hogy ez jár nekem. Ha megfogom a kormányt márisbelém mászik az a kellemes bíztató érzés, hogy lám én írányítom az eseményeket, uralom a sorsomat.Most nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenkinek meg kéne ismerkedni avval a dilemmával, hogy vagykeresek még valakit akitől kölcsön kérhetek mielőtt kikapcsolják otthon a villanyt, vagy be kell törnömvalami kirakatot és kezdődjék a fosztás.Ámde habár és minekutána idestova.Beszállok, gázt adok, eljutokA-ból B-be és közben tart a nyújtott folyamatos jelen.Az utazás és az eszmélet csak akkor kezdődikigazából amikor kiszálltam a kocsiból.Van aki bármilyen messze is utazik sohasem távolodik el, mert mindigugyanoda érkezik. A történelemben sem látok haladást igazán, na persze a polgárosodás ugyebár Európábanmeg a cash flow és van vezetékes ivóvíz is, ami nem mellékes, de közben a fosztás, az állandó.Az sorsot ma délután a kávém elfogyasztása után, jellemzően nem vektor eredőnek képzelem, hanem spiráli-sok össze fonódó, majd szerteágazó rendszerének, amik között létezik átjárás.Sajnos azonban ez a képsemmit sem mond az ember akaratáról és döntési választási lehetőségeiről. Elvégre nem vagyok én filozófus!

"Ez Michelangelo volt egykoron, ( Syxtus kápolnához egy tanulmány) de ezen nőttem fel
és nagyon jó érzés rajz közben belemerülni abba a világba. Ezért másoltam le.

Megint új nap kél (helyzetjelentés)

Itt állnak dolgaim keresztbe-kasul,

rámtört a hiányod,hiánytalanul.

Kacatok,emlékek,úgy itthagyom,

csak üzenj,s én áttörök a falakon!

*
Állj!Beszéljük meg!Mit tudunk?Mi veszett el?Krízis van? Mennyire drámai a helyzet valójában?Netán egy drámai sütit ha bekapnál...vagy adhatna kölcsön valaki.Gyerekek!Esetleg utazz el bárhová és vegyél meg akármit.Ugorj csak az ablakhoz és nézz ki rajta:Ő jön!Jön Ő,csak biztosan beugrottvalahová.Addig is szedd össze magad, a szőröket pedig metéld lea képedről!De ne kapkodj,ráérünk!Az érzelmi válságból eredő károkért a biztosító nem fizet.

Éjszakai műszak

Kéjes éjjelek

Szuttyongathat a házmester

sötét,baromi kéjjel,

nem kóválygok már többet én,

a lépcsőházban éjjel.
Elmúlt már sok gyötrő év,

mely engem üldözött,

a nagy Őt végre meglelém

A shift P és az Ú között.