Söprés

Nézem, ahogy hajnalban egy sötét homályos alak, vödörrel kezében lehajol, majd a vizet kiönti a folyosóra.A víz habosan loccsan, aztán szennyesen szétterül.Ha én lennék a házmester,nem takarítanék,vagy ha mégiscsak nagyon óvatosan.Vigyáznék a kavicsokra melyekben az erezet titkos jeleket karcolt, óvnám a szépszáraz leveleket amelyek az egész nyáron át való buzgó fotoszintézis után,most a csupasz betont díszíteni leestek.Az eldobált papírzsebkendőkből pedig vidám gúlákat építenék,hogy így emlékeztessek a harmóniára ésa mulandóságra is egyben.Filozófikus és magányos foglalkozás a házmesteré.Az enyém másmilyen,falakat építek, amivel a teret osztom, és tagolom.Na jó, nem kényem- kedvem szerint.Barátaim a gyíkok,kik sietve rejtőznek hasadékba és megfogni magukat nem engedik.Én is gyorsan bújok a munka mögé,hogy igazánne lássanak.A gyíkoknak megvan a véleményük az emberek sürgéséréről, hogy örökké mindent fölforgatnakcsillapíthatatlan mohóságukban.Nekem is megvan a véleményem.El nem árulom.Az is csak egy gúla, galacsinból.Csak azért mert lehet,nem biztos, hogy muszáj: hőbölögni,titkokat kilesni,s ha kilestem is kifecsegni,lopni,csalni,elítélni,minden nőstényt megizélni.Épp elég késztetés és szabály adódik.Az ember gyarló. A szabályok meg embertől valók.Ezért nem haragszik meg a házmester, ha másnap előről kezdheti a söprögetést.