Mánfai madonna

Remélem idegesítek néha valakit, és remélem legaláb feleannyira teszek rosszul rosszat a rossznak, mint amilyen jót tesz a jónak a jó.Mert feleannyira sem ismerem felebarátaim feleségeit, mint felmenőim felelőtlen fellegvárait. Fellélegezhettek.Tényleg szeretném híven és méltón megjeleníteni, akit ma láttam, ismét láttam és már figyelem vagy tíz éve,móta időrül- időre találkozom vele a buszon, Pécs és Mánfa között. Egy "Madonnát" szoktam látni olyankor,ez meggyőződésem és bizonyíték arra, hogy igenis manapság is léteznek madonnák. Vagy tíz éve figyeltem föl az asszonykára, két kicsi és egy pici csemete társaságában evickélt föl a buszra, tömött szatyrokkal megtetézve.Nagyon higgadt és olyan derűs volt, amilyen kecsesen törékeny. Már akkor megragadó volt a bája és a tisztasága, meg az az odaadás amivel gyermekei felé fordult. Végig bohóckodta, mókázta velük az utat a zsúfolt buszon. Két fiúcska, meg egy leányka leste mosolyát. Azóta is évente egy-kétszer találkozom velük. Persze ők nem sejtik, hogy ez találkozás, nekik nyilván nem az. Részemről a szerencse. Közben a szemem láttára cseperedtek föl a gyerkőcök, a kisleányból közben komoly elgondolkodó tekintetű ifjú hölgy lett, és mellényúlott a két kamasz, de van utánpótlás is megint csak egy szöszke kis leány, olyan négyéves forma, ki anyuklájával vidoran barkohbázik! Mert anyuka változatlan türelemmel, odaadó szerelemmel fordul övéi felé.Nem afféle cukros mázos abajgós, hanem olyan sugárzóan, természetes. Az az okos türelmes szeretet legjobban a négyéves kislányka beszédjén tükröződött vissza, egy imponálóankiegyensúlyozott és gazdag érzelmi életü családot sejtetve a háttérben.A kicsi nagyon üdén és komolyan beszélt arról, hogy a hajnal hasadtának lejárta után,( így mondta) holnap nyitni fog egy narancs boltot, ahol mindenféle narancsból készült dolgok, játékok eszközök lesznek kaphatóak. Természetesen holnaptól narancs lesz reggelire, ebédre, vacsorára, de ekkor már nevetett, mert ezt viccnek szánta.Ez a törékeny nő, sok-sok fújtató mozdony erejét meghazudtolóan rendíthetelen a szeretetében, egyszerűségében, és olyan magától értetődően az. Ha csak feleolyan jó lennék mint ő, ha csak feleannyira állhatatos, fele falatomat megosztanám,és fele ilyen gyagyás sem lennék.

Távolság

Megint van munkám, és ráadásul sokkal közelebb,mint az előző, nem kell háromszor átszállnom. Óvónő leszek ismét, jóhogy kevesebbért, mint munkaügyi referens, de mégiscsak testhezállóbb feledat. Elegem is van az aktákból. A főnök rendes volt, mert eltekintett a felmondási idő kitöltésétől, hisz gyorsan kellett cselekedni,nehogy másvalaki lecsapjon az állásra. A nővérem is már régóta unszolt. Ma volt az első napom. A gyerekekvalósággal lerántottak maguk közé, alig tudtam eljátszani az okos felnőttet. Elbűvölőek, segítenek felejteni.Három hete, hoigy kilukadt az égbolt és elszökött az oxigén.A nővérem nyaggatott, -mivel egész életében ezt teszi-hogy ne légy olyan riadt nyuszi, ha már az a bunkóférjed elhagyott, kelj föl és járj, de ezentúl nyitott szemmel. Kutyagolni nem, de írni viszont szeretek.Így hát reklámozni kezdtem magam a " társat keres "rovatban. Mi t írhatnék magamról? Merült fel a kérdés,mint a damoklész csomója amivel Gordiuszban átvágták a hiszékenyeket. Bányarém, ez az egyik leghízelgőbb vélemény rólam a környezetemben, de süti , husi relációban, ha a konyhában szerencsétlenkedem, még elmegy.Végül is mint legfontosabbat magamról kiemelve, azt írtam, hogy lehetőleg ne hozzanak nekem barododendront.A válaszokat aztán nem én, hanem a 10 éves fiam szelektálta helyettem, hálás voltam ezért. Ő szúrta ki Csabát is.Csaba, és földmérő pláne! Na ez sincs sokat otthon valszeg. De ennek ellenére találkoztunk, ésjó volt és bókolt és csókolt. Mint a mesében.Úgy éreztem önmagamért szeret, amilyennek én látom magamat." Mert a nők biztonságra vágynak és szeretetre éhesek" tódította a nővérem is.Az első három hét mesés volt.Jött jött, mindig jött amikor csak tudott.Valahonnan a Kis- Alföldről járt föl.Aztán elmaradt. A fiacskám kérdezgette- mi van ilyenkor? Ilyenkor az van kicsim, hogy nem mind arany ami fénylik. Beletörődtem. a férfiakmár csak ilyenek.Nyolc nap múlva egy ismeretlen nőhívott fel. Bemutatkozott, ő volt Csaba lánya. Csaba autó-balesetet szenvedett, mert valószínüleg elaludt a volánnál, és százzal be a fák közé. Azonnal meghalt."nagyon sajnálom"-mondta- kár, hogy nem ismertük egymást jobban".Na akkor fogyott el az oxigén a városból.Kár bizony, letettem. Azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy hol temették el.Most már jól vagyok, és érzem, hogy hamarosan énekelni is fogok tudni az óvodában a gyerekekkel.Kezd vissza jönni a levegő.

Koldusmese

A hajléktalanok a Vérmezőn, a parkban összejöttek, egy baszom nagy tojás köré gyűltek, márciusban hajnalban, lehuppantak eléje, oszt bámulták,meg nézegették tapogatták, s tanakodtak, hogy mi lehet az?Hamarosan megegyeztek abban, hogy ez bizony tojás lehet, így külsőleg, mert hát biológiából meg mértanból jók voltak ám őkelmék, nem is azért siklott ki az élettyük voltaképpen, meg aztán empíriából való volt a többségük. " No de azért ne csoportosuljunk ilyen feltűnően, mert jön a rendőr!" vélte az egyikük, de a többiek leintették." Egy elektron spínjét, meg a helyzetét a tojáson belül egyidejűleg nem lehet megállapítani" Kezdterá egy másik, de azt is leintették.Arra ment két jávorszarvas, de azokat is leintették, mert a szarvasok már úgyis sokat nyomták magukat karácsonykor, és bizony a hajléktalan nem felejt.Ámde akkor Lackó, a legbátrabb közülük, kapta kiskésit és lyukat fúrt a tojás héjába, azt a fehér valamit pedig ami kicsordult rajta, lenyalta." Mmmm...mmm, de fínom!" Mondta és újra szürcsölt egyet a léből. Na hiszen, a többieknek se kellett több, megrohamozták a tojást. Azóta is ott tanyáznak és már nem piáznak, nem kéregetnekcsak azt a baszott nagy tojást nyalják egyre. Hogy hunnét termett oda az az észbontóan irgalmatlanul rettenetes baszomnagy tojás, nem lehessen tudni. Valami amerikai cucc lehet és talán a baptisták, vagy magaMichael Jackson keze lehet a dologban-vélték egyesek- de soha bizonyosat meg nem tudott róla senki. A környezetvédelmi minisztérium már hungarikummá is nyilváníttatta őket, a TOJÁST, meg a Tojás Őrzőit.

Színről -Színre

"Betett a válság a szakmának" gondolta a bukott bankrabló, miközben a polcon matatott. Lám kiürültek a bankok az én segítségem nélkül is. Javító-nevelő munkán volt éppen, egy áruház konfekció osztályán, mintárufeltöltő. Egykedvúen hajította a helyére a vég kasmír szövetet, lassan kezdte magát kiismerni a szövetekközött. Hja a válság alól nincs kivétel, a bankokra és rám is egyaránt vonatkozik. Mindenre éppúgy vonatkozik...Ujjaival gépiesen símogatta a textilt.A szövés a szövés, az osztás az osztás, a sorolás, a tagolás, az utalások...Valami megmozdult hangtalan, parttalan.
Ez volt a jel. Az osztatlan osztódni, rendeződni, tagolódni kezdett.Egy hurkolódás bevágódott, majd elvált. Megduzzadt és leesett, akár egy babszem. Hamarosan sokezer társa követte. Különféle vonatkozásaik voltak, sőt a vonatkozások voltak maguk.Eltérő szinezetü környezetbőljöttek, sőt a színek voltak maguk. Eltérő tulajdonságaik voltak, sőt a típusok voltak maguk.Nyüzsögve, kavarogva zúdultak ki az utcákra a házakból és egymást keresték. A világ mint egy óriási babzsák himbálódzott az ég tejében.Az okok okozatokká, a hivatkozások vonatkozásokká álltak össze. Előbb összerendeződtek, aztán különváltak, később beolvadtak, elvegyültek, végül kicsapódtak. Leginkább a házak falán mint új szokatlan graffitik. Igen a szó katlanból kivált, tárgyiasult vonatkozások. Mindenki találkozott velük és a hatásuk alá kerültek. Új ízeket és új színeket kapott a világ.Kormányok buktak meg és szekták alakultak. Kinyitották a csarnokokat és letörölték az ablakokat. Szervezetek bomlottak fel és szövetségek alkultak a színes zászlók alatt.A politikai pártok felbomlottak és a színárnyalatoknak megfelelő frekvencia szerinti frakciókká alakultak.A zöld skálák kromatikus felhangjai összefogtak a narancs és a kék árnyalatokkal, a lilák a bíborokkal, a pirossal és a tört fehérrel. A kobaltkékek és a türkizek fölsegítették a földről az elesett szürkéket. Az szienák, meg az umbrák vendégségbe mentek a téglavöröshöz és együtt mulattak a drappal meg a bézzsel, amíg az arany okker is meg nem érkezett az előkelő párizsi kék kíséretében. Így történt, hogy eljött a vonatkozások kora az atomkor után,és ezért van mindenfelé az a sok-sok graffiti.