Mánfai madonna

Remélem idegesítek néha valakit, és remélem legaláb feleannyira teszek rosszul rosszat a rossznak, mint amilyen jót tesz a jónak a jó.Mert feleannyira sem ismerem felebarátaim feleségeit, mint felmenőim felelőtlen fellegvárait. Fellélegezhettek.Tényleg szeretném híven és méltón megjeleníteni, akit ma láttam, ismét láttam és már figyelem vagy tíz éve,móta időrül- időre találkozom vele a buszon, Pécs és Mánfa között. Egy "Madonnát" szoktam látni olyankor,ez meggyőződésem és bizonyíték arra, hogy igenis manapság is léteznek madonnák. Vagy tíz éve figyeltem föl az asszonykára, két kicsi és egy pici csemete társaságában evickélt föl a buszra, tömött szatyrokkal megtetézve.Nagyon higgadt és olyan derűs volt, amilyen kecsesen törékeny. Már akkor megragadó volt a bája és a tisztasága, meg az az odaadás amivel gyermekei felé fordult. Végig bohóckodta, mókázta velük az utat a zsúfolt buszon. Két fiúcska, meg egy leányka leste mosolyát. Azóta is évente egy-kétszer találkozom velük. Persze ők nem sejtik, hogy ez találkozás, nekik nyilván nem az. Részemről a szerencse. Közben a szemem láttára cseperedtek föl a gyerkőcök, a kisleányból közben komoly elgondolkodó tekintetű ifjú hölgy lett, és mellényúlott a két kamasz, de van utánpótlás is megint csak egy szöszke kis leány, olyan négyéves forma, ki anyuklájával vidoran barkohbázik! Mert anyuka változatlan türelemmel, odaadó szerelemmel fordul övéi felé.Nem afféle cukros mázos abajgós, hanem olyan sugárzóan, természetes. Az az okos türelmes szeretet legjobban a négyéves kislányka beszédjén tükröződött vissza, egy imponálóankiegyensúlyozott és gazdag érzelmi életü családot sejtetve a háttérben.A kicsi nagyon üdén és komolyan beszélt arról, hogy a hajnal hasadtának lejárta után,( így mondta) holnap nyitni fog egy narancs boltot, ahol mindenféle narancsból készült dolgok, játékok eszközök lesznek kaphatóak. Természetesen holnaptól narancs lesz reggelire, ebédre, vacsorára, de ekkor már nevetett, mert ezt viccnek szánta.Ez a törékeny nő, sok-sok fújtató mozdony erejét meghazudtolóan rendíthetelen a szeretetében, egyszerűségében, és olyan magától értetődően az. Ha csak feleolyan jó lennék mint ő, ha csak feleannyira állhatatos, fele falatomat megosztanám,és fele ilyen gyagyás sem lennék.