Távolság

Megint van munkám, és ráadásul sokkal közelebb,mint az előző, nem kell háromszor átszállnom. Óvónő leszek ismét, jóhogy kevesebbért, mint munkaügyi referens, de mégiscsak testhezállóbb feledat. Elegem is van az aktákból. A főnök rendes volt, mert eltekintett a felmondási idő kitöltésétől, hisz gyorsan kellett cselekedni,nehogy másvalaki lecsapjon az állásra. A nővérem is már régóta unszolt. Ma volt az első napom. A gyerekekvalósággal lerántottak maguk közé, alig tudtam eljátszani az okos felnőttet. Elbűvölőek, segítenek felejteni.Három hete, hoigy kilukadt az égbolt és elszökött az oxigén.A nővérem nyaggatott, -mivel egész életében ezt teszi-hogy ne légy olyan riadt nyuszi, ha már az a bunkóférjed elhagyott, kelj föl és járj, de ezentúl nyitott szemmel. Kutyagolni nem, de írni viszont szeretek.Így hát reklámozni kezdtem magam a " társat keres "rovatban. Mi t írhatnék magamról? Merült fel a kérdés,mint a damoklész csomója amivel Gordiuszban átvágták a hiszékenyeket. Bányarém, ez az egyik leghízelgőbb vélemény rólam a környezetemben, de süti , husi relációban, ha a konyhában szerencsétlenkedem, még elmegy.Végül is mint legfontosabbat magamról kiemelve, azt írtam, hogy lehetőleg ne hozzanak nekem barododendront.A válaszokat aztán nem én, hanem a 10 éves fiam szelektálta helyettem, hálás voltam ezért. Ő szúrta ki Csabát is.Csaba, és földmérő pláne! Na ez sincs sokat otthon valszeg. De ennek ellenére találkoztunk, ésjó volt és bókolt és csókolt. Mint a mesében.Úgy éreztem önmagamért szeret, amilyennek én látom magamat." Mert a nők biztonságra vágynak és szeretetre éhesek" tódította a nővérem is.Az első három hét mesés volt.Jött jött, mindig jött amikor csak tudott.Valahonnan a Kis- Alföldről járt föl.Aztán elmaradt. A fiacskám kérdezgette- mi van ilyenkor? Ilyenkor az van kicsim, hogy nem mind arany ami fénylik. Beletörődtem. a férfiakmár csak ilyenek.Nyolc nap múlva egy ismeretlen nőhívott fel. Bemutatkozott, ő volt Csaba lánya. Csaba autó-balesetet szenvedett, mert valószínüleg elaludt a volánnál, és százzal be a fák közé. Azonnal meghalt."nagyon sajnálom"-mondta- kár, hogy nem ismertük egymást jobban".Na akkor fogyott el az oxigén a városból.Kár bizony, letettem. Azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy hol temették el.Most már jól vagyok, és érzem, hogy hamarosan énekelni is fogok tudni az óvodában a gyerekekkel.Kezd vissza jönni a levegő.