Sejt elem

Kezdetben nagyon bátor voltam.Ha jól visszagondolok, szégyentelenül vakmerően, és gondolkodás nélkülugrottam fejest az ismeretlenbe.Nem néztem se jobbra,se balra,csak előre.Igen, ma már tudom, hogy ez a töretlen hit az igazi siker záloga, meg hogy be kell dobni a tétet.A célban aztán boldogan feloldódtam ésmagammá sokasodtam.Magamra rántottam pár kelléket:csontokat,húst, bőrt, egy marék neuront.Így várvaa jelzést-"színpadra!"A szerepemet sajnos nem volt időm megtanulni, így menet közben kellet rájönnöma dramaturgiára.Nem is tudom, talán a legjobb volt az egészben a rácsodálkozás.Hálával gondolok sejtjeimre akiket sajnos nem ismerek egyenként, de mint pásztorukigyekszem minél kevesebb sanyargatással terelgetni őket az úton.A nyájam tagjai folyamatosancserélődnek,de mivel "'egy a tábor, egy a zászló",egy az aki én vagyok, én.Egyébként úgy emlékszem, hogy mindig is voltam. Az úticél-amerre tartunk-ismeretlen.Ami biztosnak látszik, hogy lesz majd benne egy "eltűnök hirtelen" mozzanat.A "báránykáim akkoron majd szétszélednek.Színtelen szagtalan folt leszek, graffiti a vízben.És majd beleiszom mindenkinek a poharábaés megállapítom, hogy van- e élet a Földön.Két légy üt majd egycsapásra, és kiréz az ablak a vágon.Aztán bégethetnek a zenének, s hazamennek az edények.