Indián, nyár

Már hónapok óta szeretnék valamit mondani neked.Kerekedik, alakul bennem az a dolog amiről szólanék.Közben kinéztem az ablakon és látom,hogy nagy ütemben esik a hó.Kőkemény a tél idén.Ezt hogyan lehet kibírni a szabadban,nem tudom.Minden tiszteletem az állatoké.Az indiánoknál bezzeg nyár van.Látom a TV-ben."Kis Bölény" Texasban lovakra és fehérekre vadászik éppen.Hagyhatnák egyszer végre nyerni.A fehérek szekereken menekülnek.Én a helyükben kidobálnám a szekérből a fölösleges dolgokat.A televíziót,a mosógépet, a szobabiciklit,a Neoton Famíliát és a Lenin összest. Hetek óta szeretnék mondani valamit.Oly sok az elvárás,hogy attól tartok,ha meg is felelnék legalább ötnek, nem merül-e föl egy hatodik?Meg kéne indokoljam,hogy miért vagyok hol ilyen,hol olyan?Az tényleg jó kérdés, hogy mi indokolja a létezésemet? Mozdonyvezető azért nem lehettem,mert mint kiderült,állítólag színtévesztő vagyok.Pedig én azt hittem, hogy jól látom a színeket.Nos az a helyzet, hogy jónak jó az amit látok,csak rossz az érzékelésem.Ha az én szememmel nézné valaki a világot,hát valószínüleg elhányná magát.Tartok tőle hogy hasonlóképpen járnának a fejemmel is.Az én agyam nekem jó,de másnak katasztrófa lenne.Mindenkinek eszerint, a többiekétől eltérő saját valósága van.Különvalóságunk, a mi külön valóságunk.Te az én valóságomban létezel valahol,és már napok óta szeretnék mondani valamit neked... közben az indiánok megint vesztettek, mert elfelejtették föltalálni a gépkarabélyt.Pech.Ha találatot kap valaki,az súlyosan zuhan a földre, nagy port verve maga körül.Nem is gondol bele az ember,hogy a legegyszerűbb mozdulatok végrahajtásába is micsoda dinamikát viszünk bele.Könnyen ellenőrizheti bárki .Vegyük csak a felállást.Üljön lebárki a konyhában a fali szekrény alá, nyissák ki az ajtaját, majd tessék felállni.Ettől az egyszerű manővertől még a koponyája is beszakadhat.A gondolatainknak és az érzéseinknek is ilyen dinamikája kell legyen.Szeretnék most hát mondani neked valamit, habár nem ismerlek még, de már elképzeltelek.Én hajlamos vagyok az örök szerelemre, meg a halogatásra is.Ezért nem várhatok tovább.Tudd meg,szeretlek.Ez most már biztos,épp csak meg kell talánom téged.

Tartalékok

Mindenkinek vannak rejtett tartalékai,legfeljebb nem tud róluk.Valóságos és potenciális tehetősek,valóságos és potenciális nincstelenek feszülnek egymásnak nap mint nap.Potenciális kishalak rajai cirkálnak munkába menet, akik egyformán jól vergődnek szárazon és vizen.A Nagyhalak eközben szorosabbra húzzák üzletláncaikat és a hálót.Potenciális hívők sóhajtoznak és várjáka szerencsét lepukkant otthonaikban, és leendő szkeptikusok kutatják sokadszor a szentírást,hogy mitévőklegyenek,ha nyolcadszor sem kaptak állást.A boldogságra apellálnak az emberek,mintha valamikor, valaki,megígérte volna,csak az az átkozott Posta még nem kézbesítette.Ezért aztán nagyon hiszékenyek az emberek,meg különben is a mindennapi rutin fenntartása eléggé lefoglalja őket.Dacára,hogy az élet milyen drága,még mindig elég népszerű.Persze a más élete nem olyan drága nekünk.Ámde százalékos arányban is növekszik a fásultság.Potenciális bükkök és tölgyek állnak sorban a rendelőkben vagy a boltokban, lassan gyökeret eresztve,tologatják csemetéiket a kiscserjéket,a fabakocsikban.Favágó "boomra" van kilátás,miközben gyűlik az emberekben az elfojtott agresszió.A helyzet romlását azon lehet jól lemérni, hogy már a politikusok is egyre szürkébbeket hazudnak.Nekem is vannak még tartalékaim, például szíjat lehetne hasítani a hátamból, amit majd meghúzok a derekamon.Országomat egy lóért...aki egyébként potenciális kolbász.