Dilemma

Sietek valahová, ámde a kocsim előtt zavartan megtorpanok,most mi legyen,menjek inkább busszal?Totál kiábrándító beülni az autóba, mert hiszen akkor nem láthatom suhanni azokat a szépen ívelt csillogóformákat, amely élménynek a hatására megérlelődött a vásárlás gondolata. Ha beszállok az autómba, kizárom magam a szép autó élvezetéből. Az autó belülről másnak mutatja magát, mint ami valójában-egy rakásfém alkatrész mechanikusan összeillesztve.Ehelyett úgy tesz, mintha kanapés foteles, szalon belső volna.Komfortos puha fészekmeleget kínál, és azt az érzést, hogy ez jár nekem. Ha megfogom a kormányt márisbelém mászik az a kellemes bíztató érzés, hogy lám én írányítom az eseményeket, uralom a sorsomat.Most nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenkinek meg kéne ismerkedni avval a dilemmával, hogy vagykeresek még valakit akitől kölcsön kérhetek mielőtt kikapcsolják otthon a villanyt, vagy be kell törnömvalami kirakatot és kezdődjék a fosztás.Ámde habár és minekutána idestova.Beszállok, gázt adok, eljutokA-ból B-be és közben tart a nyújtott folyamatos jelen.Az utazás és az eszmélet csak akkor kezdődikigazából amikor kiszálltam a kocsiból.Van aki bármilyen messze is utazik sohasem távolodik el, mert mindigugyanoda érkezik. A történelemben sem látok haladást igazán, na persze a polgárosodás ugyebár Európábanmeg a cash flow és van vezetékes ivóvíz is, ami nem mellékes, de közben a fosztás, az állandó.Az sorsot ma délután a kávém elfogyasztása után, jellemzően nem vektor eredőnek képzelem, hanem spiráli-sok össze fonódó, majd szerteágazó rendszerének, amik között létezik átjárás.Sajnos azonban ez a képsemmit sem mond az ember akaratáról és döntési választási lehetőségeiről. Elvégre nem vagyok én filozófus!